Segít vagy nem segít a megcsalás letagadása?

Sokszor találkozunk azzal, hogy a hűtlen fél elhallgatja a hűtlenségét.

Ennek hátterében a legtöbb esetben nem rosszindulatú szándékos hazugság áll, hanem a következő tényezők:

• önmagának is nehezen ismeri be a történteket, az önértékelése „nem bírja el” a hibáját
• fél a következményektől, a „kiborul a bili”-effektustól
• nem akarja a társát megbántani

Miben segít a titokban tartás?

Szokták mondani, hogy nem szép dolog egy megcsalás után könnyíteni a lelkiismeretünkön, és fájdalmat okozni a másiknak. Én ezzel azonban nem értek egyet.

Mert ha hosszútávon gondolkodunk, és a kapcsolat szempontjából nézzük a helyzetet, akkor az eltitkolás kimondottan káros.

A megcsalás őszinte feltárása nélkül nem lehet a kapcsolatot rendezni, hiszen:

• csak így kerülnek asztalra a megcsaláshoz vezető okok (hiányok), egyéb esetben nem lehetne ezekről nyíltan beszélni és megoldást találni ezekre a problémákra
• a hűtlen fél egész életében visszahúzódva, titkolózva kell hogy éljen a kapcsolatban, ami látható minőségi romlást eredményez odaadásban, őszinteségben, bizalomban

Én tehát jó szívvel javaslom, hogy ha megtörtént a baj, próbáljunk mielőbb őszintén beszélni a másikkal. Bár úgy tűnhet, hogy a társunk bizalmát elveszítjük, sokkal kevésbé fájdalmas ez így, mintha véletlenül később derülne fény a történtekre. Mert onnan nehezebb visszajöni