Melyik a fontosabb? A szerelem vagy a hűség?

Tudom, hogy kicsit furcsa felvetés, de sok embertől hallom, hogy azt mondják: a szerelem és a boldogság megtalálása egy külső kapcsolatban teljesen felsőbbrendűbb érték a párkapcsolatban kimondottan vagy kimondatlanul is bennrejlő hűségnél.

A válaszom a következő: semmi akadálya, hogy szerelmesek legyünk valaki másba, és kapcsolatot kezdjünk vele.

De ennek a korrekt módja az, ha az előző kapcsolatot lezártuk. (Itt most nem térünk ki arra, hogy akinek a házasság szent, aki életre szóló ígéretet tett, az hogyan vélekedik erről.)

Ha egy meglévő kapcsolat fenntartása közben – a másik tudta és beleegyezése nélkül – alakul ki egy új kapcsolat, az árulás, becsapás. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a boldogság az új viszont diktálja.

A gond a megállapodás tikos felrúgása

Érthető, amikor a szerelemért hűtlenek vagyunk, de nem elfogadható.

Ha egy hirtelen jött szerelem átírhatja a párunkkal kötött „hűségességi” megállapodást, olyan, mintha eladnánk valakinek a házunkat, de ha napon úgy van kedvünk, akkor felrúgjuk a megállapodást, és önkényesen visszaköltözünk.

Vajon ez fair lenne azzal szemben, akinek korábban eladtuk a házunkat?

Ismert és örök bölcsesség: soha ne tegyünk másnak olyat, amit magunknak sem kívánnánk.

Ha ezt a parancsot betartjuk, kiszámíthatóbb, boldogabb életünk lehet – a párkapcsolatunkban is.