Eltitkolás: ne valljuk be a hűtlenségünket?

Amikor valaki hűtlen a társához, könnyen kerülhet abba a dilemmába, hogy mit kezdjen a történtekkel. Tálalja-e a másiknak a részletesen a megcsalás minden részletét vagy sem? És ha igen, hogyan?

Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha a másik számára nem derült ki a félrelépés, akkor talán nem is érdemes azt elmondani.

Manapság egyre többen erre az álláspontra helyezkednek – pedig sajnos nem biztos, hogy ez segíti előre a kapcsolatot. De vajon miért?

• Ha megtudják mások, a rokonok – mit fognak szólni?
• Nem akarom megbántom a másikat
• Félek a következményektől
• Ha nem derül ki, akkor nem okoz vihart a dolog

El kell mondani. Hogy miért?

Íme az indokok:

Mi minden esetben azt szoktuk javasolni, hogy a hűtlen fél számoljon be a társa felé a történtekről.

• A megcsalás beismerése a bűntudat felszámolásának első lépése. Ha valaki nem számol be a történtekről, akkor tapasztalataink szerint soha nem kehet boldog a párjával. Örökké ott lebeg közöttük az a titok, és a hűtlen félnek örökké hordoznia kell a megcsalás titkát. Az el nem mondható dolog miatt kicsit magányos lesz a kapcsolatban.
• Ha eltitkoljuk a történteket (nem hozzuk be a megcsalást a kapcsolatba), akkor a megcsalás okainak megismerése, a kapcsolat javítása sem tud érdemben napirendre kerülni. A hiányok, szeretetigények fennmaradnak. És érdemben semmit nem tudunk tenni azért, hogy a változtassunk a körülményeken.

Persze tudjuk, hogy ez nagyon nehéz. És a legkényelmesebb az, hogy eltitkoljuk az egészet, és eljátsszuk a társunk felé, minta semmi sem történt volna.

Igen, így is lehet élni, és tiszteletben tartjuk azt, ha valaki így dönt.

Ugyanakkor a statisztikák szerint ilyen helyzetekben nagyon könnyen megismétlődhet a megcsalás, a gyors helyzetértékelés és bűnbánat adta visszatartó erő nem biztos, hogy kitart évekig…