Házastársi hűtlenség: belefér?
Ezúttal szeretnék világnézetileg függetlenül rátekinteni egy házasságra és a hűtlenségre, és úgy megvilágítani a kettő viszonyára.
A hűtlenséggel kapcsolatban sok érvvel és ellenérvvel találkozhatunk
Akik a hűtlenséget elfogadhatónak tarják, azt mondják, hogy az teljesen helyénvaló és előrevivő:
• a hűtlen fél boldogsága szempontjából
• a hűtlen fél önismereti fejlődése szempontjából
• a megcsalást megelőzően kialakult problémák megoldása szempontjából
• a hűtlen fél igényeinek önmaga számára való felvállalása szempontjából
• akár még a gyermekek szempontjából is.
Egy dolog miatt nem helyénvaló és előrevivő a megcsalás: a kapcsolat szempontjából.
A házastársi hűtlenség típusai
Amikor valaki megcsalja a férjét/feleségét, azt különböző elköteleződésű külső viszonyban teheti meg. Azért érdemes erről tudni, mert a megcsalás feldolgozása ilyen esetekben más módszereket kíván meg, és változó, hogy mennyi időre van szükség a bizalom újjáépítéséhez:
Házasságtörés helyett a problémák felvállalása
Ha valami nem jó a házasságunkban, akkor jelezzük azt, és megpróbálunk változtatni. Ha továbbra sem javul a házasságunk, akkor ismét megpróbálunk változtatni. Majd ismét.
Ha nem járunk eredménnyel, akkor viszont le szabad (kell?) zárnunk a kapcsolatot, és új kapcsolatot csak a tiszta, korrekt lezárás után kezdhetünk.
De az, hogy a másik háta mögött titokban párhuzamosan kezdünk bele egy kapcsolatba, az nem etikus dolog. Ha annyira az lenne, akkor nem kellene a hűtlen félnek titokban tartania azt, amit tett! Márpedig titkolózással mindig találkozunk. Mégpedig azért, mert ott legbelül érezzük, hogy fájhat a másiknak az, amit tettünk.
Egy kimondott vagy ki nem mondott megállapodást a másik háta mögött és megbántásával felbontani – valójában ebben a részében nem fér bele, nem megengedhető, nem etikus a hűtlenség.
Hogy mit tehet egy férj vagy egy feleség, ha már megtörtént a baj? Hogyan állatható vissza a bizalom és az őszinteség egy kapcsolatban? Erről szóló ingyenes könyvemet most letöltheti innen:
