Bűn vagy nem bűn a megcsalás?

Ezt a kérdést úgy is feltehetnénk, hogy jogos-e, helyes-e megcsalni a társunkat?

Sokan egyből rávágják erre, hogy milyen értelmetlen, felelőtlen kérdés ez. De azért ha jobban belegondolunk, valójában nagyon is elgondolkodtató kérdésről van szó.

Ha nem jó valami a kapcsolatunkban, akkor szólnunk kell, jeleznünk kell a párunk felé. És bízunk benne, hogy közös erővel változtatni tudunk azon, ami „nem klappol” a kapcsolatunkban.

Ha nem változik semmi, akkor mit teszünk?

Ismét szólnunk kell, jeleznünk kell a párunk felé. És bízunk benne, hogy közös erővel változtatni tudunk azon, ami „nem klappol” a kapcsolatunkban.

És ha ekkor sem változik semmi, akkor mit teszünk?

Három a magyar igazság! Ismét megteszünk mindent a javításért.

Ha nem járunk eredménnyel, akkor viszont le kell zárnunk a kapcsolatot, és új kapcsolatot csak a tiszta, korrekt lezárás után kezdhetünk.

De az, hogy a másik háta mögött titokban párhuzamosan kezdünk bele egy kapcsolatba, az – világnézettől, értékrendtől, pszichológiai iskolától függetlenül – nem tekinthető korrekt lépésnek.

Ha annyira az lenne, akkor nem kellene a hűtlen félnek titokban tartania azt, amit tett!

Gondoljunk csak bele: ha a megcsalás teljesen egyenes dolog lenne, akkor szükség lenne-e titkolózásra? Magyarázkodásra? A másik kritizálására?

A megcsalás jogossága, helyessége tehát annyiban mindenképpen megkérdőjelezhető, hogy az mindkét felet érinti, de mégsem közös megegyezés alapján történt a külső kapcsolat kezdeményezése.

Természetesen mindenkinek a világnézetére, belső értékrendjére van bízva, hogy bűnnek tekinti-e a megcsalást, egy dolog azonban nagyon fontos:

Lehet tenni a megcsalás után azért, hogy a kapcsolatot, önmagunkat vagy a társunkat jobb állapotba, jobb lelkiállapotba segítsük.

Ennek lépéseiről szóló ingyenes könyvemet innen töltheti le: