A megcsalás kiderítése – akár magánnyomozóval is?

Nagyon őrjítő tud lenni, amikor az ember azon gondolkodik, hogy most történt-e megcsalás vagy sem? Érezzük, hogy valami nem stimmel a másikkal, de nem tudjuk, hogyan járhatnánk pontosan utána, hogy mi is az igazság.

Ezzel kapcsolatban elég sokan kérdeznek:

„Kedves Ádám!

Ha gyanús jelek vannak, de a konkrét rákérdezésre mégis NEM a válasz (letagadás) akkor mi a helyes reakció?

Köszönöm, ha ír erre, egy pár mondatos választ!

Üdvözlettel: …”

Véleményem szerint ilyen esetekben érdemes utánajárni a dolognak, és tényszerű bizonyítékokat gyűjteni, majd azokat másik elé tárni.

Nem további féltékenykedésre buzdítok ilyenkor bárkit is, ugyanakkor amíg ez a dolog nincs tisztázva, addig nem lehet a megcsalás kezelését érdemben elkezdeni. Hogy ne a tényeken kelljen vitázni, érdemes alaposan utánajárni a dolognak, majd később természetesen az utánajárás tényét nem titokban tartani.

Ez természetesen kivitelezhető egyénileg, de magánnyomozó felfogadása sem ritka.

Ha pedig alapos utánajárás után kiderül, hogy valójában nincs megcsalás, akkor is kötelező leülni a másikkal, és érdemben beszélni:

„Figyelj, valami nem jó a kapcsolatunkban, mert olyan érzésem van, hogy megcsalsz!”

Ha ilyenkor semmi hajlandóság nincs a másik részéről, hanem elüti bármivel is, és továbbra is visszahúzódó vagy túl kedves, akkor valószínűleg van titkolnivalója. Ha komolyan veszi a másik a jelzést, akkor valószínűleg tényleg nincs senkije.

Szóval a következő lépés ilyenkor, hogy tényszerű bizonyítékaink legyenek, mert addig nem lehet semmit sem kezdeni a kapcsolattal, amíg csak a „megcsaltál-nem csaltalak meg-megcsaltál-nem csaltalak meg” veszekedési forgatókönyv valósul meg folyamatosan.