Érdemes bevallani, ha félreléptünk?
Amikor olyan kliens keres fel bennünket, aki valamilyen oknál fogva megcsalta a társát, a következőket szoktam általában javasolni.
1) Vállalja fel maga előtt!
A legfontosabb, hogy nézzünk bátran szembe a történtekkel. Ne szégyelljük a tettünket, ne próbáljuk magunkat becsapni azzal, hogy magunk előtt is letagadjuk, lekicsinyítjük annak a súlyát, amit tettünk.
Nem bűnbaknak kell tekintetni magunkat, nem önostorozásra van szükség. Pusztán annak a tudatosítására, hogy amit tettünk, azt megtettük.
2) Vállalja fel a társa előtt
Ha megtörtént a baj, de esetleg nem derült ki a partnerünk számára (vagy csak részleteket ismer, amelyek nem adják vissza hűen a valóságot), érdemes elmondani a társunknak mindent, őszintén.
Tudom, hogy sokan ezt nem akarják, merthogy akkor biztosan fájdalmat okoznak a másiknak, és a kapcsolat végéhez is vezethet a dolog.
A féligazságok vagy elhallgatások mögött a legtöbb esetben az áll, hogy a hűtlen fél:
- önmagának is nehezen ismeri be a történteket, az önértékelése „nem bírja el” a hibáját
- fél a következményektől
- nem akarja a társát megbántani
A megcsalás őszinte feltárása nélkül ugyanakkor nem lehet a kapcsolatot rendezni, hiszen:
- csak így derül fény a megcsalást előidéző okokra (amelyeket kijavítva harmonikussá és boldoggá tehető a kapcsolat)
- a hűtlen fél távolságtartása, belső bűnbak-érzése, a folyamatos magyarézkodés és egyéb feszültségek csak így tűnnek el
- az őszinte beismerés magasabb minőségű párkapcsolatot eredményez, mint egy elhallgatásra épülő párkapcsolat
A legfontosabb tanácsom tehát, hogy beszéljünk a megcsalásról, még akkor is, ha nehéz, fájdalmas. Ha a sebeket nem tisztítjuk ki, újra fognak fertőződni. Ha csak szőnyeg alá söpörjük a problémákat, azok attól még ott lesznek a szőnyeg alatt.
A hűtlenség bevallásának persze vannak fontos és hasznos szabályai, amelyet további írásaimban osztok meg minden kedves Olvasómmal. Töltse le Ön is minikönyvet a folytatásért, vagy nézzen szét az oldalon!
